Alice Cooper az ivócimborákra emlékezik
Alice Cooper ismét egyfajta rémálmot idéz fel, miként tette azt egyik legsikeresebb lemezével és show-jával, a Welcome To My Nightmare-rel (1975). Most hamarosan egy olyan feldolgozás-albummal jelentkezik, amelynek ihletői részben egy 70-es évekbeli híres-hírhedt asztaltársaság, a Hollywood Vampires. A horrror-rock legnagyobb mestere is tagja volt ennek a kompániának, olyan nem kevésbé illusztris fazonok között, mint John Lennon, Keith Moon, Mickey Dolenz, a Monkees egykori dobosa, Bernie Taupin, Elton John költőtársa és Harry Nilsson.
A sors kegyetlen iróniája, hogy az említettek közül már csak Dolenz, Taupin és Alice van életben. Igaz, ő 30 éve letette a poharat.
Cooper, eredeti nevén Vincent Damon Furnier, aki február 4-én töltötte be 65. életévét, azért nem tagadja meg önmagát. Mielőtt stúdióba vonulna múltidézésre, közösen turnézik Marilyn Mansonnal, aki nem keveset merített az ő munkásságából. Az ifjú rémséggel egyébként először Erdélyben találkozott, elmondása szerint néhány mérföldre Drakula állítólagos kastélyától.
Cooper feldolgozás-lemezén az egykori haverok előtt tiszteleg olyan híres dalokkal, mint a My Generation, a Revolution, vagy Nilsson Jump into Fire-ja. De felidézi Jim Morrisont is a Break On Through-val, Jimi Hendrixet a Foxy Lady-vel. A producer is régi motoros: Bon Ezrin, akinek talán legnevezetesebb munkája a Pink Floyd The Wall-ja volt, de akihez 40 éves barátság fűzi. Ezrin gondozta ugyanis a nagy áttörést jelentő Love It To Death (1971) albumát.
Alice szerint az „egy másfajta élet volt”, de mivel művészek gyűltek körül az asztalnál, a közös ivászat kreatív is volt, mert versengtek egymással, kíváncsiak voltak arra, hogy mivel rukkol ki egyikük-másikuk. A muzsikus ugyanakkor nem irigyli a mai fiatal zenekarokat, mert szerintük nincs esélyük arra, hogy melléfogjanak. Elég egy baklövés és készek. Ők még megengedhettek maguknak egy-egy tévedést, attól még a következő lemezük number one lehetett.
Az ivászat kapcsán a Rolling Stone-nak adott interjúban szóba került Jim Morrison és Amy Whinehouse is. Szerinte mindketten annyira öntörvényűek voltak, hogy senki sem figyelmeztethette őket, hogy a vesztükbe rohannak. Neki szerencséje volt, mert egy reggel vért hányt. Az orvos figyelmeztette: még két hét és a többiek után megy. Ő pedig élni és zenélni akart. Nem volt ezzel egyedül: így cselekedtek olyan pályatársai is, mint Iggy Pop, Lou Reed vagy Steven Tyler, akik azóta is a pályán vannak.
Alice Cooper 1996-ban Budapesten is előadta horrorikus műsorát, előzőleg találkoztam vele. Jó kedélyű, önmagát ironikus távoltartással szemlelő zenész benyomását keltette. Amikor pályájáról, zenéjéről beszélt, mindig egyes szám harmadik személyben emlegette önmagát, hangsúlyozta, hogy Alice Cooper csak egy szerep. A nevet a telefonkönyvből választotta ki, sminkjét pedig több film ihletése adta, mindenekelőtt A mi történt Baby Jane?-nel (1962), amelyben Bette Davis egy álomvilágban élő, kamaszkori önmagához ragaszkodó, szánalmasan kifestett öregasszonyként jelenik meg…
Mindenesetre ez a szerep már rock-történelem. A Love It To Death a 454. helyen szerepel a Rolling Stone minden idők legjobb 500-ja között. Az 1989-es Trash platinalemez lett. Eredeti csapatával 2011-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be. (Kezdetben ugyanis Alice Cooper a zenekar neve volt). Sokak számára azonban a legizgalmasabb két Alice Cooper-album a két legelső volt, amelyet a bandát felfedező Frank Zappa lemezcégénél, a Straight/Bizarre-nál adtak ki. A Pretties For You (1969) és az Easy Action (1970) a maga morbid, pszichedelikus hangzásával ma rendkívül izgalmasnak, kiszámíthatatlannak tűnik. Akkoriban a kutyának sem kellett….
