A vinil köszöni, jól van és felfelé ível
Azt tartja a régi mondás, hogy akinek a halálhírét költik, az hosszú életű lesz, minél többször terjesztik, hogy meghalt, annál tovább fog élni. Ha ez így igaz, akkor a rock és vinil-lemezek örök életűek lesznek.
Mindkettőnek már évtizedekkel ezelőtt feladták az utolsó kenetet, a károgók azóta sem hallgatnak el, miközben a rock fája egyre újabb hajtásokat hoz, miközben törzse nemesedik, a vinil pedig népszerűbb mint valaha.
A piaci adatok önmagukért beszélnek. A brit vinilpiac például 2012-ben 70%-os növekedést mutatott. Miként az Entertainment Retailers Association (ERA) statisztikájából kiderül, e hanghordozó-formátum nem tavaly támadt fel, hanem az elmúlt 5 évben folyamatos növekedést mutatott. 2008-ban még 1,1 millió font volt az eladott vinilek piaci értéke, 2011-ben már 3,4 millió, tavaly pedig 5,7 millió!
Kim Bayley, az ERA főigazgatója szerint a növekedés oka, hogy miután sokan leírták a vinilt, most ismét érdeklődni kezdenek iránt, másrészt pedig jót tett neki a CD hanyatlása.
Azért ez így túlságosan leegyszerűsítettnek tűnik. Alighanem fontos szerepe van ebben annak, hogy megdőlt a CD „örökkévalóságában” való hit, miként a különböző elektronikus hanghordozók sem képesek ugyanazt az élményt adni, mint a vinilek. Hangzásban sem, de érzékelési élményben még kevésbé. Mint ahogyan az e-könyv sem szorítja ki egyelőre a hagyományos nyomtatott könyveket, mert az embereknek szükségük van a természetes kontaktusra, a tapintásra, a jellegzetes szagra, még azt is megkockáztatom, hogy a lemez forgásának, a barázdák kavalkádjának látványára.
Jó négy és fél évtizeddel ezelőtt kezdtem el a vinilek gyűjtését, és bár rengeteg műsoros kazettám és még legalább annyi CD-m is van, a legszívesebben ma is a vinileket húzom elő, belélegzem előbb a borítót, majd magát a lemezt, óvatosan két tenyerem éle közé veszem a korongokat, letörlöm róluk egy szarvasbőrrel a port, és a 40 éves lemezek is úgy szólnak, ha nem jobban, mint újkorukban – dinamikusan, dögösen, ha kell, egy kicsit „koszosan”. A titok valahol itt lappang…
GNL
