Dylan, a festő
„When I Paint My Masterpiece” – jól ismert ez a régi Bob Dylan-dal. A rock leghíresebb trubadúrjáról tudjuk, hogy nemcsak versben, dalban erős, emlékiratai, a Krónikák vagy korábban regénye, a Tarantula, bizonyítják, hogy prózában is erős. Próbálkozott már színészettel (Pat Garrett és a Kölyök Billy), filmrendezéssel is (Renaldo and Clara), és az is köztudott, hogy régóta fest. Több lemezborítóját is ő maga alkotta, a leghíresebb talán a Self-Portrait, amely valóban önarcképét mutatja.
Most a milánói Palazzo Realéban nyílt meg a festő Dylan kiállítása, The New Orleans Series címmel.
Dylan gyakran emlegette, hogy legkedvesebb önkifejezési formája a festészet, a rajz. Ez a szenvedélye az 1966-os motorbaleset után alakult ki, amikor hónapokig ágyhoz volt kötve. Azóta szívesen rajzol turné közben, komponálás, versírás idején ihletét serkenti egy vászon előtt. Az Egyesült Államokban már többször volt kiállítása, többek között az egyik legnevesebb New York-i galériában, a Gagosianban, bár a kritika elég mostohán bánt vele. Európában először 2007-ben mutatta meg képeit a németországi Chemnitzben, a Kunstmuseumban.
A milánói tárlat 22 közelmúltbeli alkotását mutatja be, többségüknek az alapja olyan fotó volt, amelyek az 1950-es évek dekadens New Orleans-át mutatják be. Francesco Bonami, a kiállítás kurátora szerint Gauguin és a 20. századi amerikai figuratív festészet, köztük Edward Hopper és Rockwell Kent hatása érződik munkáin.
Az olasz sajtó vegyes érzésekkel fogadta Dylan kiállítását. Van, aki attól tart, hogy előbb-utóbb a legrangosabb galériák is hírességek „művészi kiruccanásainak” lesznek színhelyei, és ezeknek a kiállításoknak az értéket nem a művek, hanem az alkotó személye adja meg.
Dylan maga nem vett részt a kiállítás megnyitóján, csupán a már kész tárlatot nézte meg, majd – rá jellemzően – csendben távozott.
Bob Dylan múltja megjelenik hamarosan a Coen-fivérek legújabb filmjében. Az Inside Llewyn Davis című film, amit a tervek szerint az idén ősszel mutatnak be, az 1960-as évek elejének Greenwich Village-i életéről szól, és a főhős, Oscar Isaac, erősen emlékeztet Dylanre.
