John Cameron Fogerty duettezik
Wrote A Song For Everyone – nagy kedvenc volt ez a lassú blues a 60-as évek végén (és azóta is) a maga nemes egyszerűségében, líraiságában, amely a tiszta gitárokból és egy erőteljes, rekedtes, mégis zengő hangból áradt. Az előadó az a csapat volt, amelynél jobban senki sem tudta vegyíteni a rock and rollt, a bluest, a soult, a country-t és a rockabilly-t – remélem, semmit nem hagytam ki: a Creedence Clearwater Revival, az énekes-szerző-szólógitáros pedig John Cameron Fogerty.
Akkortájt, és utána még sok-sok évig nem is számított az az amatőr-zenekar, amelyik ne nyomott volna valami „Kredencet”, persze azt a hangzást visszaadni nem volt egyszerű, de a banda legjobb számai, a Who’ll Stop The Rain, a Proud Mary, a Bad Moon Rising, a Hey Tonight, vagy a Marvin Gaye-féle I Heard it Through The Grapewine feldolgozása mindenkinek megdobogtatták a szívét.
A nagy négyes – John, bátyja, az 1990-ben elhunyt Tom, Stu Cook és Cosmo Clifford – 1971-ben bomlott fel, Tom nélkül két évig még trióban nyomták, de azért hiányzott belőle a jó kis ritmusgitár. John volt az, aki tovább vitte a CCR örökségét szólólemezeivel, amelyek közül a legnagyobb sikert az 1985-ös Centerfield és a 2004-es Déjá Vu aratta. A muzsikus, aki május 28-án ünnepli 68. születésnapját, e jeles dátumot egy duett-albummal ünnepli, amelynek éppen a Wrote A Song For Everyone címet adta.
A album ötlete John feleségétől, Julie-tól származik. Egy éve dolgozott rajta nagy örömmel, mert így, mint a Rolling Stone-nak elmondta, végre együtt zenélhetett néhány kedvenc muzsikustársával.
Az egyik első dal, amit felvettek, a Vietnamban harcoló amerikai katonák egyik hajdani kedvence, a Fortunate Son volt, ebben a Foo Fighters volt a partnere. A címadó dalban Tom Morelloval nyomja együtt, a Who’ll Stop The Raint Bob Segerrel, a Born on The Bayou-t Kid Rock-kal. A Lodi családi vállalkozás: két fiával, Shane-nel és Tylerrel készítette a felvételt.
Fogerty turnéval is erősíteni fogja új albumát. Tavaly voltak olyan koncertjei, amelyeken egy az egyben lejátszott olyan régi albumokat, mint a Bayou Country, vagy a banda legjobbja, a Cosmo’s Factory. Egyelőre még nem döntötte el, nincs ellenére, de még gondolkodik, hogy melyik CCR-albumot elevenítse fel. Csupán az utolsó, a Mardi Gras (1972) nem jöhet számításba, mert azt már Tom nélkül vették fel és nem is szerette igazán. És azért szólópályáján is akadnak olyan albumok, amelyek – nemcsak szerinte – kiállták az idő próbáját.
GNL
